Újsághír: A miniszterelnök egy gimnáziumi számtantanárt hívott segítségül, hogy elmagyarázza a népnek, miért nem lehet az áfát és a jövedéki adót csökkenteni. Ezt a számtantanárt Iványi Tibornak hívják, akiről tudom, hogy tud számolni és szeret szerepelni is, de azt is tudom, hogy menthetetlenül populista karakter. Egykori diákjaként az alábbiakban bátorkodnék visszapofázni neki, ha már gimnazista koromban soha nem mertem.
Tisztelt Tanár Úr!
Döbbenettel figyeltem előadását, és kissé talán el is érzékenyültem, ahogy letűnt fiatalságunk emlékeit idéző vehemenciával győzködte a hálás és válogatott hallgatóságot Gyurcsány miniszterelnök úr sajtótájékoztatóján. Az öntől megszokott lehengerlő és ellentmondást nem tűrő érveléssel brilliánsan bebizonyította, hogy 1000 forintnak a 20 százaléka 200 forint, 5 százaléka pedig 50 forint. Továbbá kimutatta, hogy a kétszáz forint áfabevételhez (aminek ugye meg kell maradnia, hiszen abból lesznek a nyugdíjak meg a számtantanári fizetések, ezért ezt konstansnak vesszük), az áfa csökkentése mellett arra lenne szükség, akkor minden áfaköteles termék és szolgáltatás mostantól kezdve négyszer annyiba kerüljön.
Felhívnám szíves figyelmét a következő tévedéseire:
1. A fenti példában nem az áfa a konstans, hanem az emberek vásárlóereje. A gimnáziumi számtantanárok nyugdíja konstans 103.900 forint, amiből kb. 20 ezer forintot ezer forintot fizetnek be áfaként, amikor a kisközértben megveszik nyomorúságos vacsorájukat. Ha az áfa csak 5 százalék lenne, akkor a különbözetként mutatkozó 15 ezer forintból még reggelit is tudnának venni, de biztos, hogy nem fognak négyszer annyit költeni csak azért, hogy leróják áfakötelezettségüket.
2. Ön téved, a 20% áfából (fenti példában 200 forint) döntő részben nem a nyugdíjakra meg a számtantanárok fizetésére költ az állam. Az áfabevétel belekerül a nagy közös kalapba (hívjuk ezt most a Magyar Köztársaság költségvetésének), melynek bevételi főösszege idén 7895 milliárd forint, és óvatos becslések szerint is legalább 40 százaléka az éppen kormányon lévő brancs klientúrájának a zsebébe vándorol, és a legkevésbé sem nyugdíjasokéba meg számtantanárokéba.
3. Nem, nem kell megmaradnia annak a 200 forint árbevételnek. Nem, nem szeretnénk, hogy minden ezer forintunk után legyen a miniszterelnöknek elosztogatható 200 forintja. Elég lesz neki 50 is, és már ezzel is nagyon gavallér voltam.
4. A nyugdíjas számtantanároknak nem azért van 103.900 forintos nyugdíja, mert ennyi jut nekik az áfából. Hanem azért, mert ha ennél kevesebbet kapnának, akkor belázadnának, és a következő választásokon az ellenzékre szavaznának. Továbbá: a számtantanároknak akkor se lenne több nyugdíja, ha az áfát hirtelen felemelné az országgyűlés 40 százalékra. Ettől csak a kormányon lévő miniszterelnök klientúrájának jutna több pénz. Ami lehet, hogy önnek, az MSZP pedagógus tagozatának oszlopos tagjaként épp jól jönne, de a többi nyugdíjas számtantanár egy büdös petákot se látna belőle.
Tisztelt Tanár Úr, sajnos nem volt alkalmam a teljes előadását végighallgatni, csak annyit élvezhettem belőle, amennyit a különböző híradások szemelvényeiből össze tudtam legózni magamnak. Ha jól számolom, ez alig több, mint nettó két perc. Ebben a két percben négy kardinális hibát véteni akkora baki, amiért Ön engem úgy vágott volna ki érettségin, mint a macskát szarni.
Ha venném magamnak most a bátorságot, hogy leosztályozzam a produkcióját, akkor azt mondanám, hogy gratulálok, algebrából ötös. De itt most nem osztályozunk.
Üljön le, fiam, majd értesítjük.
